FOLYAMATOS TAGFELVÉTEL 5 ÉVES KORTÓL!

Edzések szeptember 4-től a szokott helyszínen.

Bővebben »
20 ÉV - 20年

2017. március 14.

20 ÉV - 20年

1997. március 14. - húsz éve, ezen a napon alakult meg a KIYOSUMI Dojo, amely azóta is töretlenül halad az úton, amelyen akkor elindult - a Tradicionális Kyokushin Karate útján. Azóta sok ...

Bővebben »
ENSI Kupa, Érd - HAON: Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták - 2. rész

2017. március 7.

ENSI Kupa, Érd - HAON: Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták - 2. rész

Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták HAON 2017.03.6 12:06 ...Másnap a III. ENSI Kupa Nemzetközi Utánpótlás és Felnőtt Kumite Verseny került megrendezésre, amelyen 5 ország ...

Bővebben »
ENSI Kupa, Érd - HAON: Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták - 1. rész

2017. március 7.

ENSI Kupa, Érd - HAON: Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták - 1. rész

Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták HAON 2017.03.6 12:06 A közelmúltban egy két napos rendezvény keretében két rangos eseményen vettek részt karatékáink. Első nap Sensei ...

Bővebben »
1%

2017. január 24.

1%

Kérünk mindenkit, hogy SZJA 1%-ának felajánlásával segítse Dojo-nk működését, hogy az eddigi magas színvonalon folytathassuk munkánkat! Adószámunk: 18551006-1-09. KÖSZÖNJÜK!

Bővebben »
Közlemény a 2015. évben átutalt SZJA 1% felhasználásáról

Köszönjük, hogy SZJA 1%-ának felajánlásával segítette munkánkat!

Gyermekem 8,5 éves, 1 éve kezdett járni. Elsősorban a mozgáskoordináció fejlesztése volt a célunk, ezen túl szerettünk volna olyan sportágat választani, ami nem csak a fizikai erőnlétét fejleszti, hanem oktató-nevelő céllal magabiztosabbá, határozottabbá, céltudatosabbá is teszi. Mindemellett fontos volt, hogy tartozzon egy olyan közösséghez, ahol jól érzi magát. Eleinte tartottunk attól, hogy a karatéban megkövetelt fegyelem és „szigor” talán nem lesz kezelhető a gyerek számára. Az edzések hatására a mozgáskoordinációs problémái hihetetlen módon és gyorsasággal fejlődnek. Magatartásában is nagyon pozitív a változás ilyen rövid idő alatt is, határozottabb, magabiztosabb lett, bátrabban kiáll önmagáért és barátaiért egyaránt. Mi csak pozitív véleménnyel tudunk nyilatkozni a Dojó-ban folyó munkáról.

Seprényi Erika

Fiam 13 éves, 4 éve kezdett karatézni. Nagyon hasznos sport és nagyon magas színvonalú, hagyománytisztelő oktatás folyik a Dojó-ban. Minden izmot átmozgat és erősít a karate, nagyon hasznos a növekedésben lévő gyermekek számára. Fontos a gerinckörüli izmok erősítése, az izületek védelmére az izomzat fejlesztése ebben az életkorban is. Fegyelmet, kitartást, relaxációs technikát, stresszoldást tanulnak a gyerekek. A test fejlesztése mellett a lélek erősítésére is hangsúlyt fektet a Dojó. Nagy előnye a Dojó-nak, hogy nem verseny- és nem eredmény centrikus, a test és lélek fejlesztése a fő cél és nem tűri az agressziót. A magam részéről látni sem bírom a küzdősportokat, ennek ellenére én is elkezdtem karatézni és saját magamon tapasztalom e mozgásforma hasznát.

Dr. Káposzta Rita

gyermekgyógyász, reumatológus, endokrinológus
DEKK Gyermekgyógyászati Intézet

...én ajánlom a lányoknak is a Kyokushin Karatét, hiszen sokszor mondják, hogy a mai világban jó, hogyha egy lány meg tudja védeni magát. Végül is az én anyukám is ezért fogadta el, bár eleinte ő is inkább más felé akart engem terelni. Azt szerette volna, hogy valami lányosabb sportot válasszak, de nekem ez így nagyon megtetszett, és már az elejétől fogva jól is éreztem magamat, így itt maradtam. A sérülésektől sose féltem, mert az elején, amikor még kezdők voltunk, óvatosabban bántak velünk és fokozatosan erősödtünk bele az egész rendszerbe. Mindegy, hogy fiú vagy lány valaki, így egyre jobban hozzászokik fizikálisan-mentálisan is.

Kriszti

20 éves, 5 éve karatézik

Gyermekem 9 éves, 4-5 éve kezdett karatézni. Ez a sportág tetszett neki a legjobban, mind szellemiségében, mind pedig a testedzés formájában. Az oktatás színvonala a lehető legjobb, ezért jár ide a gyerekem, mert mint magamnak, neki is a legjobbat szeretném. Büszkén mondom el, ha kérdezik, mit sportol és hogy ki az edzője.

Magyar János

igazgató
SZÖVÁLL KV.

11 éves fiam 4 éve karatézik. Nagyon hasznos sportnak tartom, mind erőnléti, mind állóképességi szempontból. Fiamnak önbizalmat és önfegyelmet adott. Rendszert visz a diákok életébe, ezáltal a tanulás is jobban megy és a szabadidő is nagyobb becsben van tartva. Ezen kívül a karate egy csoporthoz, baráti körhöz köti, amely az évek során kialakult. Az oktatás színvonalát a legjobbnak tartom. Számomra Shihan személye a biztosíték, hogy jó kezekben van a fiam. A Dojó-ban tanuló karatékák, főleg az idősebbek és magasabb övfokozatúak, példával szolgálnak, hogy kitartó, kemény munkával milyen szintre lehet eljutni az évek során.

Pongor András

tanár, igazgatóhelyettes
Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskola

Fiam fél éve jár karatézni, előtte többféle sportot kipróbált már, egyéni és csapat sportokat is, de egyik sem ragadta meg igazán. Kíváncsi lett a küzdősportokra. Hosszas keresgélés után találtuk meg ezt a Dojó-t és úgy látom, nagyon jól érzi itt magát. Néhány edzés után érezhetően nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett. Erősödött az önbizalma és az alakja is sokat változott. Mindezt a pozitív változást folyamatosan érzékelem. (Egy ingadozó hangulatú kamasz anyukájaként nem tudok elég hálás lenni mindezért )

egy 15 éves fiú anyukája

Gyerekkorom óta érdekelnek a küzdősportok, de sajnos nem volt lehetőségem, hogy kipróbáljam őket. Egyszer azonban barátaimat elkísértem Karate edzésre. Nagyon megtetszett a hely és a többi karatéka mentalitása. Ugyanis attól féltem, hogy felnőtt lévén már nem sok esélyem van ennek a Harcművészetnek az elsajátítására és esetleg lenéznek, mert felnőttként nem tudom azokat, amiket a kicsik. De szerencsére nem így történt, talán ezért is maradtam itt.

Név nélkül

Események

A barna és fekete övre vizsgázók gondolatai a Dojo táborról

2013. július 28.

A barna és fekete övre vizsgázók gondolatai a Dojo táborról

Az alábbi gondolatok, érzések a nyári edzőtáborunkban magas övfokozatra vizsgázó karatékáktól származnak. Ezek az írások teljesebb képet adnak az edzőtáborról és a benne résztvevők tapasztalatairól, az átélt dolgokról illetve egy újabb övfokozatig vezető út nehézségeiről és szépségeiről.

„Egy tartalmas félévet követően vettem részt a szokásos nyári edzőtáborban.
Az év legelső versenye számomra az idei Súlycsoport Nélküli Európa bajnokság volt, melyet Párizsban rendeztek meg, majd ezt követte májusban a Súlycsoportos EB Kijevben. Mind két versenyre sokat készültem, ami most nem mutatkozott meg éremben, de az edzettségi állapotomnak köszönhetően igen könnyen vettem a szokásosnál erősebb tábort. Számomra nem volt megterhelő a napi három edzés, mivel ezekre a versenyekre szinte minden nap 2 edzéssel készültem.
A táborban nagy forróság volt. Mint korábba említettem, napi 3 edzés volt. A táborban főleg a „BUNKAI”-ra (technikák értelmezésére) valamint az önvédelemre helyeztük a hangsúlyt.
Számomra nagyon tanulságosak voltak azok az edzések, melyet Senpai Badar Bence tartott. Számos olyan küzdőtechnikát, állóképességi gyakorlatot csináltatott velünk, melyet kint New York-ban Sihan Gorai-nál rendszeresen csinálnak. (Bence Senpai a new york-i Dojo-ban 6 hónapig bentlakásos tanítványként edz.)
Az idén többen készültek magasabb övfokozatú vizsgára, ez alatt értem a barna és fekete övet. Közülük csupán 3-an tudták teljesíteni a felkészülést és jutottak el a barna öves vizsgáig és 1 ember a fekete öv tesztjéhez. A vizsgázóktól számon lett kérve a karate mentális oldala is egy teszt formájában, melyet magas szinten teljesítettek. Ezt töréstechnikai vizsga követte, ahol az egész tábor előtt kellett bemutatniuk, hogyan tudnak eltörni különböző tárgyakat anélkül, hogy bármilyen sérülést is szenvednének. Ez igen fontos momentuma volt a tábornak, mert ezután jött csak a technikai és küzdővizsga, melyet egy esetleges sérülés nagyban befolyásolhatott volna. Mindannyian sikeresen teljesítették a töréstechnikai részt.
Másnap jött a technikai vizsga, melyet én valamint Senpai Mosolygó Tamás és Nagy Krisztina is végigcsináltuk, ezzel készülve az augusztusi dan vizsgánkra (fekete öves vizsgánkra).
Úgy gondolom, hogy a két versenyre való felkészülést megkoronázta ez az „elővizsga” és sikeres dan vizsgát fogok tenni augusztusban.”

Osu!

Badar Máté 1. dan
21 éves, 15 éve karatézi

„Az idei nyári tábor több dolog miatt is különleges volt számomra. Az első ilyen tényező, hogy ebben az évben közvetlenül a tábor előtt és után is a munkahelyemen kellett dolgoznom, ellentétben a korábbi iskolai időszakaimhoz képest. Arra lettem figyelmes, hogy ennek köszönhetően ezt az egy hetet, amit csak a Karatéval tölthetek, kimozdulva a mindennapok problémáiból, még jobban értékelem és élvezem, mint korábban.
A második lényeges esemény, hogy a Dojoból a magasabb övfokozatra vizsgázók itt adtak számot tudásukból. Véleményem szerint a három barna övre aspiráló és az 1. danért induló Holléry senpai is magas színvonalon teljesítették a próbatételeket (töréstechnika, technikai- és küzdő vizsga).
Egy másik vonzata volt a tábornak, hogy egy lényeges állomást jelentett a következő nagy megmérettetés, az augusztusi pilismaróti danvizsga előtt. Sensei januárban jelezte nekünk, hogy amennyiben a felkészülésünk megfelelő lesz, engedélyezi a következő övfokozatra való vizsgát. Holléry senpai itt a Dojo táborban, míg Kriszti senpai a pilismaróti nemzetközi táborban teheti magát próbára a mesterfokozat megszerzéséért. Jómagam és Máté senpai szintén Pilismaróton indulhatunk a 2. danért, míg Bence senpai New Yorkban, Gorai Sihahannál uchi deshiként készül ugyanerre a próbatételre. A mostani tábor kiváló lehetőséget jelentett a januárban megkezdett felkészülési folyamat előrehaladásának illetve edzettségi állapotunknak a letesztelésére. Mindemellett alkalmunk volt a vizsga előtt csiszolni technikáinkon, amit a tábor edzésprogramja nagy mértékben elősegített. Az első naptól lehetőség volt a karatékák számára a töréstechnikák megtanulására és gyakorlására, melyet a fekete öves senpai-ok felügyelete és oktatása mellett tehettek meg. A reggeli edzéseken hangsúlyt kaptak a légzéstechnikák valamint a belső energia áramoltatásának módszerei. Sensei sok tudnivalót megosztott velünk a Karatét kísérő spirituális folyamatokról is. Természetesen nem maradtak el az erőnléti gyakorlatok, a futás és a homokdomb-sprintek sem. A reggeli edzések másik fókuszpontja a küzdőállásban való haladás különböző formáinak gyakorlása valamint az ehhez kapcsolódó sorgyakorlatok voltak. A délelőtti edzéseken a kihon (alaptechnikák állásból), az ido-kihon (alaptechnikák haladásból), a sanbon-kumite (háromlépéses küzdelem, meghatározott támadásokkal és védésekkel) valamint a katák (formagyakorlatok) kapták a főszerepet, legtöbbször csoportbontás keretében. Senpai-okként gyakran kivettük a részünket az oktatásból is. A tábor alatt az időjárásra és a napsütésre nem lehetett panasz, amit leginkább ezeken az edzéseken élvezhettünk. A délutáni edzések programjában szintén megtalálható volt a kihon, a sanbon-kumite és a katák, de itt már inkább a küzdőgyakorlatokon és magán a küzdésen volt a hangsúly. A tábor éjszakai edzése után élmény volt a tiszta, csillagos égboltot nézni perceken keresztül. Sensei kérésére a fekete öves senpai-okkal egy írásbeli tesztet is megszerveztünk, hogy a karatékák elméleti tudásáról is képet kapjunk a vizsga előtt.
A legnagyobb kihívást az övvizsga jelentette, melyen az augusztusban fekete övre aspirálók is részt vettek, a vizsgázó Holléry senpai mellett. A vizsga hosszú és fárasztó volt, de úgy gondolom, jó állapotban tudok neki vágni Pilismaróton a mi megmérettetésünknek. Az eltelt félévben a munka és a tanulás miatt kevés plusz edzést tudtam magamnak beiktatni, de a Dojo-beli tréningeken való rendszeres részvételnek valamint a szombati futóedzéseknek köszönhetően jó formában érzem magam. A számonkérés közepe felé a koncentrációm meghanyatlott, de fizikai állóképességem és akaraterőm átlendített ezen a holtponton, ami nagyon jó érzés volt. Szintén élmény volt Bence és Máté senpai-jal együtt a 3 és fél órás vizsga végén egy olyan katát megcsinálni, ahol szó szerint éreztem magam körül a belőlünk áramló energiákat.
Ezekkel a pótolhatatlan edzésélményekkel valamint az edzések közötti kikapcsolódásokból feltöltődve (fürdés, közös nevetések, aranyköpések stb.) valamint a felkészülésemet tovább folytatva, tettre készen, motiváltan és jó érzéssel fogok a saját vizsgámnak is nekilátni.”

Osu!

Mosolygó Tamás 1. dan
26 éves, 14 éve karatézik


„Idén januárban Sensei Badar Attila tartott egy megbeszélést, amelynek témája a Dojo jövőbeni szakmai fejlődését segítő út kijelölése volt. Ezen a beszélgetésen Senpai-aink és a felnőtt csoportba járó karatékák vettek részt. Sensei minden karatékával külön beszélt az általuk vállalható egy éves intervallumra vonatkozó terveikről, vizsgázási elképzeléseikről. Ennek keretén belül Badar Sensei felajánlotta számomra az első dan megszerzésének lehetőségét, amennyiben fel tudom vállalni az ezzel járó kötelezettségeket, kihívásokat. Igen megtisztelő volt számomra, hogy mester fokozat elérése vált elérhetővé számomra, azonban figyelembe kellett vennem a napi munka és az életkoromból (45 év) adódó korlátozó tényezőket is, ezért egy pici kérdőjellel, de szívesen éltem a lehetőséggel. Tisztában voltam azzal, hogy ez egy óriási lépés az eddigi Kyokushin karate pályafutásomban, amelyhez mind fizikálisan, mind technikailag további fejlődésre van szükségem. A fizikai elvárások teljesítéséhez úgy gondoltam, a testsúlyom csökkentésére lesz szükség, ami számomra külön kihívás a kulináris paletta szeretete miatt. Szisztematikus szénhidrát elvonás mellett sikerült testsúlyomat 8-9 kilogrammal csökkentenem, amely által terhelhetőségem, erő-állóképességem nagyságrendekkel javult. Igyekeztem minél több futó edzésen részt venni, amelyek mindig a hivatalos edzési időpontokon kívül, szombati napokon kerültek lebonyolításra a Nagyerdőben. A futás nem a kedvenc időtöltésem, de a fentiekben leírt nemes feladat/cél érdekében szívesen vettem részt ezeken a csoportos foglalkozásokon. Arról nem is beszélve, hogy az alkalmanként kitűzött kilométerek teljesítését követően, egy kellemes fáradtság és elégedettség töltött el. A rendszeres edzések mellett, egyre több időt fordítottam a formagyakorlatok áttekintésére kertünk hátsó részében, továbbá súlyzós gyakorlatokkal is próbáltam kondíciómat növelni. Felkészülésemet időnként erősen gátolta visszatérő derékfájdalmam, de ez szerencsére múló állapot lett.
Két időpont állt rendelkezésemre a dan vizsga letételére (Dojo tábor vagy nemzetközi tábor Pilismaróton), amelyek közül én a Dojo táborban történő vizsgázást tudtam vállalni munkaköri és családi kötelezettségeim miatt. A Dojo tábor igen jó hangulatú, intenzív tábor volt. Több alkalommal azt vettem észre, már vége is az edzésnek, pedig még csak most kezdtük el. El kell ismernem, a vizsgaidőpont közeledtével egyre nőtt bennem a feszültség, egyre jobban éreztem a vizsgával járó teendők súlyát. A korábbi táborok tematikája ettől az évtől kiegészült töréstechnikai és ügyességi feladatok végrehajtásával is. A tábor záró napját megelőzően három karatés társammal különböző láb- és kéztechnikákkal törésgyakorlatokat kellett bemutatnunk cserepek használatával. Ezt követően elméleti felkészültségünkről is számot kellett adnunk írásos formában. Az erőnléti és technikai vizsga másnap délelőtt 10 órakor kezdődött a Kyokushin vizsgarendszer szabályai szerint, amelynek folyamatában állandó szerepet kaptam a magasabb övfokozatom megszerzése céljából. A vizsgám/vizsgánk ezen része közel 3,5 órás volt, amelyet egy kis pihenő után a küzdelem követett. Először az alacsonyabb övfokozatúk adtak számot küzdő tudásukról, majd én következtem, mint egyetlen dan fokozatra vizsgázó. A feladat 10X1,5 perc küzdelem volt, amelynek legalább 50%-ából nyertesként kellett kikerülnöm a vizsga sikeressége érdekében. Meg kell mondjam, soha életemben még nem fáradtam el így. Az utolsó három küzdelemben feketeöves Senpai-aimmal „kellett harcolnom”, amely energiáim maradék cseppjeit is felhasználták. Az utolsó másfél percet követően, egy végletekig kimerült, de hihetetlen boldog ember testében éreztem magam, aki teljesítette ezt a nem átlagos feladatot, függetlenül a vizsga sikerességétől.
A vizsgát követően került sor az eredményhirdetésre, amely ünnepi metódus mindig nagyon megható számomra. Amikor Sensei Badar Attila átkötötte a derekamon a fekete övet, hihetetlen kitörő örömet éreztem, amelyet tovább fokozott egy apró, de annál lényegesebb gesztus. Barátomtól és karatés társamtól, Kosztolányi Tibortól egy gravírozott plakettet kaptam, azon gratulálva a megszerzett övfokozatra és az emberi kapcsolatok fontosságára vonatkozóan.
Ezúton is szeretném megköszönni mindazon karatés társaimnak a segítségét, akik hozzájárultak dan fokozatom eléréséhez.”

Osu!

Holléry Tibor 1. dan
45 éves, kb. 30 éve kezdett karatézni, akkor azonban 4 év után személyes okokból abba kellett hagynia a karatét, majd 12 évvel ezelőtt lehetősége nyílt újra kezdeni az edzéseket


„Januárban tudtuk meg, hogy Balla Gergő Senpai, Holléry Tibi Senpai és én nyáron lehetőséget kapunk Shodan (fekete öv, 1.dan) fokozat megszerzésére, így a felkészülés egyik állomásának mondható volt a nyári dojo tábor is. Mivel június elején munkahelyet váltottam, kicsit aggódtam, hogy a táborokat hogyan tudom megoldani. A dojo táborban 3 napot töltöttem kint teljesen és további 3 délutáni edzésen tudtam részt venni. A tábor több, mint 3 órás technikai vizsgával ( a magasabb övfokozatra), majd vizsgaküzdelmekkel zárult. A tábor nekem mind fizikális, mind mentális felfrissülés is volt. Sok kis életkorú karatéka részt vett az idei táborban is, ők sokszor felnőtteket/ nagyobbakat megszégyenítő ügyességgel végezték a gyakorlatokat. Ebből is látszik, hogy minden hozzáállás kérdése! A tábor során tesztírásra is sor került, ami 1-2 pontosítást igényelt, de jól sikerült. A tábor lényeges pontja volt az energiaáramoltatás hangsúlyozása és gyakorlása valamint kiemelt szerepet kapott a bunkai (katak értelmezése) is. A vizsgázók a végén szó szerint is megküzdöttek a következő övfokozatukért, amit kicsit furcsa volt végignézni "kívülről" (csak párat küzdöttem), mivel közel 3 hét múlva lesz lehetőségünk vizsgázásra Badar Máté Senpai-jal és Mosolygó Tamás Senpai-jal együtt a pilismaróti nemzetközi táborban Shihan Wakiuchi Tsutomu előtt.”

Osu!

Nagy Krisztina 1.kyu
27 éves, 11 éve karatézik


„A nyári edzőtáborra és az övvizsgára való felkészülést januárban kezdtem. Szinte minden nap makiwaráztam (ütőfelület keményítése), miután megtudtuk, hogy törés-teszt is lesz a vizsgán a technikai és kumite (küzdelem) teszt mellett. Miután több év karate gyakorlás kimaradt nálam az utóbbi években, az erő-állóképességem fejlesztése érdekében minél több szombati futóedzésen igyekeztem részt venni, illetve a katák (formagyakorlatok) pontosítására, később a gyakorlásukra is igen nagy hangsúlyt kellett fektetnem.
A nyári edzőtábor összesen 18 edzésből és az övvizsgából állt. Külön öröm volt, hogy a 9 éves fiammal együtt táborozhattunk és készülhettünk az övvizsgára. Úgy sikerült alakítani, hogy minden edzésen részt tudtam venni "bentlakós" táborlakóként. (Én voltam a legidősebb karatéka, aki a tábor minden edzésén aktívan részt vett.) A tábor fizikálisan és mentálisan is nagyon nehéz volt, de pl. a légzésre történő koncentrálással, mindig sikerült túllendülnöm a holtpontokon.
Az övvizsga törés-tesztjén 16 cserepet kellett általam választott technikákkal (lábbal törni is kötelező volt) eltörni. 6 cserepet shuto-val (kézéllel), 7 cserepet hiji-vel (könyökkel), 3-at mae geri-vel (egyenes rúgás előre) sikeresen el tudtam törni, ami nagyon jó érzés volt a sok-sok gyakorlás után. A vizsga technikai része (kihon keiko, erőnlét, ügyességi-, lazasági gyakorlatok, ido-kihon, katák) a barna övre vizsgázóknak kb. 3 óra 15 perc volt. Külön kihívást jelentett, hogy a kihon keiko keri waza (rúgás technikák) részét nekem kellett az összes vizsgázónak levezényelni, illetve igen aktívan részt kellett vennem a feladatok vezénylésében. A vizsgaküzdelmekre úgy éreztem, teljesen elfogyott az erőm. Nagyon kellett figyeljek, koncentráljak, hogy komolyabb sérülés nélkül teljesítsem a küzdelmeimet.
Nagyon örülök, hogy a fiamnak és nekem is, egymást erősítve, sikerült végigcsinálni a tábort és a vizsgakövetelményeket teljesíteni.”

Osu!

Jászberényi Zoltán 2. kyu
36 éves, összesen kb. 16-17 éve karatézik (10 eves korában kezdte, de több évet kihagyni kényszerült)


„A felkészülésem tavaly nyáron, a nyári közös illetve itthoni edzésekkel kezdődött. Alig vártam már, hogy szeptemberben újra elkezdődjenek a rendes Dojo edzések. Az edzéseken törekedtem arra, hogy a lehető legjobban, legpontosabban, legerősebben és leggyorsabban hajtsam végre a gyakorlatokat. Emellett hetente 1-2 alkalommal erősítettem itthon is. Ezután beindultak a szombati erdei futások, ahol szinte mindig jelen voltam. Eleinte elég nehézkesen ment a távok lefutása, de minden alkalommal sikerült ebből a nehézségből lefaragnom egy keveset, így mostanra már viszonylag jó idő alatt tudom teljesíteni a megadott távokat. Amikor megtudtuk, hogy a vizsgán törnünk kell, elkezdtem makiwarázni (az ütőfelületeket erősíteni) az edzéseken, először csak hetente egyszer, majd később minden edzésen. Időközben volt lehetőségünk gyakorolni a törés technikáját is a gyakorlódeszkákon. Ezek mellett gyakran figyelemmel követtem a nagyobb versenyek történéseit, utána olvastam a Karatéval kapcsolatos dolgoknak. Ahogy közeledett a vizsga ideje, egyre többször volt olyan, hogy nekünk kellett vezényelni egy adott csoportnak, ami kezdetben még kicsit szokatlan volt, de igyekeztem egyre jobb lenni benne. A bemutatók alkalmával kétszer is volt alkalmam kipróbálni az addig csak gyakorlódeszkákon tanult töréstechnikámat egy más anyagon, cserépen. A tábor előtti napokban próbáltam mentálisan is felkészülni a táborra a fizikális felkészülés mellett.
A tábor szombat reggel kezdődött a szobák kiosztásával. A megszokottól kevesebb bentlakó volt, de ez engem nem zavart. Az első nap egy csonka nap volt, mivel nem volt reggeli edzés. Kezdetben nem volt olyan meleg, de a napok múlásával egyre nagyobb lett a hőség is, ami kicsit nehezítette az edzéseket. Az edzéseken igyekeztem a legnagyobb harci szellemmel edzeni. Természetesen ahogy teltek a napok, egyre fáradtabb voltam a napi három edzéstől, ezért próbáltam minél többet pihenni, jól táplálkozni. Az edzések mellett néha jutott egy kis idő a felfrissülésre is a bio-tóban. A vizsga előtti napon már a vizsgához hasonló edzések voltak, megcsináltuk az erőnlétet, a kihon keiko-t (alaptechnikák állásból) ,volt ido-kihon (alaptechnikák haladásból), lazasági, ügyességi gyakorlat és persze katák (formagyakorlatok).
A vizsga csütörtök délután kezdődött a töréssel. Előre megkaptuk a cserepeket, a kisebb életkorúak, mint én, 8 cserepet. Ezeket kellett eltörnünk általunk választott kézfelületekkel. Én a seiken-nel (ököl) és a shuto-val (kézél) való törést választottam, négy cserepet seiken-nel, a másik négyet shuto-val, tekintettel arra, hogy másnap a vizsgára nehogy megsérüljek. A törést a táborlakók előtt kellett végrehajtani, én törtem másodjára. Mivel már bemutatón törtem cserepet, nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok. Gyorsan, erősen oda kell ütni, hogy sikerüljön a törés. A második bemérés után odavertem neki, ahogy csak tudtam és meg is lett az eredménye, mert sikerült eltörnöm a cserepeket. Ugyancsak csütörtök este sor került egy írásbeli tesztre is, ez volt az első ilyen . 20+1 kérdés volt, amelyekre válaszolni kellett. Törekedtem arra, hogy a tőlem telhető legjobban válaszoljam meg a kérdéseket, de így is lett pár hibám. Természetesen, amiket nem tudtam, azokra a kérdésekre megjegyeztem a pontos válaszokat, hogy legközelebb már azokat is tudjam. A teszt után volt egy egy órás éjszakai edzés is, ami mindig egy különleges hangulatú edzés. A reggeli edzés kimaradt az éjszakai edzés miatt, így a megszokottól többet tudtunk pihenni. A technikai vizsga tíz órakor kezdődött, előtte be kellett magunknak melegíteni. Kicsit izgatott voltam a vizsga előtt, de mikor elkezdődött a vizsga, már nem törődtem vele. A vizsga kihon-nal, erőnléttel kezdődött, majd ido-kihon gyakorlatok következtek, utána voltak ügyességi, lazasági gyakorlatok, majd katák, kata bunkai-ok. A vizsga első része hamar eltelt, a narancssárga övre vizsgázóknak lett először vége a vizsgájuknak. Ezután egyre magasabb szintű, bonyolultabb gyakorlatok következtek, ahogy nőtt az övfokozat. Lassan elérkeztünk a saját övfokozatunkhoz szükséges gyakorlatokhoz is. Ekkor már közel három óra telt el a vizsgából és már eléggé el voltam fáradva, de ekkor kellett a legjobban összeszednem magam, koncentrálni, hogy a vizsga vége is jól sikerüljön. A technikai vizsga nekünk megközelítőleg három és fél órát vett igénybe. Ezután megebédeltünk, majd egy óra pihenő után kezdődött a vizsga küzdelmi része. Először a narancssárgától a zöld övre vizsgázókig kezdték a küzdelmeket, korcsoportokra beosztva. Ez idő alatt próbáltam ráhangolódni a küzdelmekre. Utána mi jöttünk, a három barna övre vizsgázó. Tízszer egy perc küzdelmet kellett teljesítenünk. Négy-öt alkalommal küzdöttem valamelyik fekete öves Senpai-jal, ami az egy hetes tábor után, a több mint 3 órás vizsgát követően elég nehezen ment, de igyekeztem minél több ütést, rúgást védeni és visszatámadni. Az utolsó küzdelmemnél már szinte teljesen elfogyott az erőm, ám ekkorra kellett legjobban összeszednem magam és megpróbáltam kiadni mindent magamból.
Az eredményhirdetés fél hétkor kezdődött, először az alacsonyabb övre vizsgázók tudták meg az eredményt, kapták meg a Budo Pass-ukat (karate igazolvány). A barna övre vizsgázóknak és az egy fekete övre vizsgázó Senpai-nak karate gi-ben (karate ruhában) kellett lenni. Kiálltunk egy sorba és úgy hirdette ki Sensei a vizsgánk eredményét. Amikor meghallottam, hogy sikerült a vizsgám, nagyon megörültem, mivel teljesült az egyik kitűzött célom, a barna öv megszerzése. Ezután megkaptuk a hagyománnyá vált övcsapást az új övvel Senseitől, majd felkötötte nekünk az övet.
Összességében egy nagyon tartalmas felkészülésen, egy kemény táboron, eredményes vizsgán vagyok túl, beérett a kilenc évnyi edzés gyümölcse. Természetesen ez csak egy állomás a rengeteg ezt követőhöz képest. Remélem, hogy még nagyon sokáig fogok tudni Karatézni és meg tudom valósítani a rövid- illetve hosszú távú céljaimat.”

Osu!

Tóth Bence 2. kyu
16 éves, 9 éve karatézik


„Minden karatékának az egyik álma, hogy megszerezze a barna övet, ám addig hosszú és kemény út vezet. Lényeges az is, hogy ez az út milyen közösségben és milyen Sensei-ek, Senpai-ok közt halad, hiszen egy 9 év után megszerzett barna övben több munka van, mint egy 4 év után megszerzettben.
Én, Tóth Bence és Jászberényi Zoltán Senpai vizsgázhattunk barna övre és persze Ramón, ám ő végül feladta a küzdelmet több ok miatt. Szeptemberben még szinte nem is tudtuk, mi vár ránk, egy megbeszélés alkalmával világosultunk fel és éreztük, hogy nagy munka lesz. Év közben folyamatosan gyakoroltuk a töréstechnikákat, először pajzsokon, majd gyakorlódeszkán és végül cserépen is. A kézfelületeket folyamatosan edzettük és erősítettük a sóder zsákon. Persze lábbal is sokat gyakoroltunk. A futóedzések is beindultak egyre nagyobb távokkal és sprintekkel. Fontos tudni, hogy nem vagyok egy jó futó hosszú távon, ám a sebességemmel sokáig tudok futni. Ezeknek az edzéseknek köszönhetően sokat javult az állóképességem és már a futás is kezd egyre jobban menni. Sokat köszönhetek Bencének is, aki mindig biztatott, hogy menjek futni, ha éppen fáradt voltam vagy fájdalmaim voltak. A vezénylési képességünket is fejlesztettük és mi is elkezdtünk tanítani. Először a gyerekek igencsak lefárasztottak minket, mivel nem mindig fogadtak szót és a helyes technikákat többször, szájbarágósan kellett elmagyarázni. Szerencsére már kezdjük elsajátítani a tanítási módszereket is.
Lassan elkövetkezett a tábor és a vizsga ideje. Egy nagyon kemény tábor várt ránk, ám a TB-Ranch tökéletes helyszín. Nyugodt, békés és természetes környezet, a szállás és az étkeztetés is jó minőségű. A bio-tó pedig csak hab a tortán, nincs jobb egy kemény edzés után a tűző napról egyenest a tóba menni. Ám a tábor nem erről szólt, hanem az állóképességről, hogy korán reggel vagy késő éjszaka mennyire tudsz jól edzeni.
A vizsga több részből állt, méghozzá törésből, küzdésből és persze a technikákból. Egyik nap valaki a szobából mondta, hogy látta, ahogyan Ákos Senpai hozza a cserepeket, majd másnap Sensei behívott a szobájába és a cserepek nyolcasával szinte névre szólóan voltak ott. Csütörtökön mind a nyolcat két részben, de el kellett törnünk. Úgy döntöttem, felét seiken-nel (ököllel), felét pedig shuto-val (kézél) töröm. Seiken-nel simán ment, fájdalom nélkül, mivel az Aquaticum-ban már volt szerencsém kipróbálni, ám shuto-val először csak a fele ment el. Nem voltam fejben felkészülve, túlságosan izgultam, mivel egyszer már megsérült a csuklóm. De észnél voltam, gyorsan lesepertem a törötteket, rácsaptam a maradékra és szerencsére nem volt sérülés. Aznap este egy írásbeli feladat is várt ránk, ami segített felmérni a tudásunkat. Sok olyan kérdés volt benne, amit nekünk, barna övre vizsgázóknak feltétlen tudni kell. Sokat tanultunk belőle.
A vizsga technikai része pénteken volt. Hűvös helyen edzettünk, így a hőség nem zavart minket. Az alaptechnikákkal kezdtünk, majd az erőnléttel folytattuk. Majd lassan mentek el az alacsonyabb övfokozatú csoportok és az idő is viszonylag gyorsan haladt. Végül közel három és fél óra után ért véget a vizsgánk, majd megtudtuk, hogy a küzdésig már csak alig maradt másfél óra. Ebédeltünk, pihentünk és készültünk, főleg mentálisan. 10 küzdelem várt ránk, amiben nem csak az állóképességünket, hanem a technikánkat is meg kellett mutatnunk. Felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt küzdöttünk. Már a harmadik küzdelemnél elég fáradtnak éreztem magam és belegondoltam, mi lesz a tizediknél, de nem törődtem vele, csak hajtottam tovább. Végül az utolsó küzdelemben egy nagy harcot vívtam elsősorban magammal, lankadt a figyelmem és nem mindig védekeztem, csak támadtam és ennek meg is volt a kára. Tamás Senpai észrevehette, hogy a bal combom már nagyon fájt és ezt ki is használta, ám kibírtam mind a 10 küzdelmet.
Eljött az eredményhirdetés, ahol gi-ben (karate ruhában) kellett megjelennünk, mivel hagyomány, hogy sikeres magas öves vizsga esetén jól megcsapkodnak az öveddel és utána felkötik neked. A munkánk meghozta a gyümölcsét és megszereztük a barna övet, Holléry Tibi Senpai pedig a fekete övét.
Összességében egy nagyon kemény és színvonalas tábort zártunk, sikeres vizsgával és rengeteg tapasztalattal. Nyáron továbbra is készülni fogok, hogy szeptemberben formában legyek. Addig is szép nyarat kívánok mindenkinek.”

Osu!

Balogh Marcell 1. kyu
15 éves, 9 éve karatézik

« Vissza az eseményekhez