FOLYAMATOS TAGFELVÉTEL 5 ÉVES KORTÓL!

Edzések szeptember 4-től a szokott helyszínen.

Bővebben »
20 ÉV - 20年

2017. március 14.

20 ÉV - 20年

1997. március 14. - húsz éve, ezen a napon alakult meg a KIYOSUMI Dojo, amely azóta is töretlenül halad az úton, amelyen akkor elindult - a Tradicionális Kyokushin Karate útján. Azóta sok ...

Bővebben »
ENSI Kupa, Érd - HAON: Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták - 2. rész

2017. március 7.

ENSI Kupa, Érd - HAON: Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták - 2. rész

Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták HAON 2017.03.6 12:06 ...Másnap a III. ENSI Kupa Nemzetközi Utánpótlás és Felnőtt Kumite Verseny került megrendezésre, amelyen 5 ország ...

Bővebben »
ENSI Kupa, Érd - HAON: Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták - 1. rész

2017. március 7.

ENSI Kupa, Érd - HAON: Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták - 1. rész

Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták HAON 2017.03.6 12:06 A közelmúltban egy két napos rendezvény keretében két rangos eseményen vettek részt karatékáink. Első nap Sensei ...

Bővebben »
1%

2017. január 24.

1%

Kérünk mindenkit, hogy SZJA 1%-ának felajánlásával segítse Dojo-nk működését, hogy az eddigi magas színvonalon folytathassuk munkánkat! Adószámunk: 18551006-1-09. KÖSZÖNJÜK!

Bővebben »
Közlemény a 2015. évben átutalt SZJA 1% felhasználásáról

Köszönjük, hogy SZJA 1%-ának felajánlásával segítette munkánkat!

Gyermekem 8,5 éves, 1 éve kezdett járni. Elsősorban a mozgáskoordináció fejlesztése volt a célunk, ezen túl szerettünk volna olyan sportágat választani, ami nem csak a fizikai erőnlétét fejleszti, hanem oktató-nevelő céllal magabiztosabbá, határozottabbá, céltudatosabbá is teszi. Mindemellett fontos volt, hogy tartozzon egy olyan közösséghez, ahol jól érzi magát. Eleinte tartottunk attól, hogy a karatéban megkövetelt fegyelem és „szigor” talán nem lesz kezelhető a gyerek számára. Az edzések hatására a mozgáskoordinációs problémái hihetetlen módon és gyorsasággal fejlődnek. Magatartásában is nagyon pozitív a változás ilyen rövid idő alatt is, határozottabb, magabiztosabb lett, bátrabban kiáll önmagáért és barátaiért egyaránt. Mi csak pozitív véleménnyel tudunk nyilatkozni a Dojó-ban folyó munkáról.

Seprényi Erika

Fiam 13 éves, 4 éve kezdett karatézni. Nagyon hasznos sport és nagyon magas színvonalú, hagyománytisztelő oktatás folyik a Dojó-ban. Minden izmot átmozgat és erősít a karate, nagyon hasznos a növekedésben lévő gyermekek számára. Fontos a gerinckörüli izmok erősítése, az izületek védelmére az izomzat fejlesztése ebben az életkorban is. Fegyelmet, kitartást, relaxációs technikát, stresszoldást tanulnak a gyerekek. A test fejlesztése mellett a lélek erősítésére is hangsúlyt fektet a Dojó. Nagy előnye a Dojó-nak, hogy nem verseny- és nem eredmény centrikus, a test és lélek fejlesztése a fő cél és nem tűri az agressziót. A magam részéről látni sem bírom a küzdősportokat, ennek ellenére én is elkezdtem karatézni és saját magamon tapasztalom e mozgásforma hasznát.

Dr. Káposzta Rita

gyermekgyógyász, reumatológus, endokrinológus
DEKK Gyermekgyógyászati Intézet

...én ajánlom a lányoknak is a Kyokushin Karatét, hiszen sokszor mondják, hogy a mai világban jó, hogyha egy lány meg tudja védeni magát. Végül is az én anyukám is ezért fogadta el, bár eleinte ő is inkább más felé akart engem terelni. Azt szerette volna, hogy valami lányosabb sportot válasszak, de nekem ez így nagyon megtetszett, és már az elejétől fogva jól is éreztem magamat, így itt maradtam. A sérülésektől sose féltem, mert az elején, amikor még kezdők voltunk, óvatosabban bántak velünk és fokozatosan erősödtünk bele az egész rendszerbe. Mindegy, hogy fiú vagy lány valaki, így egyre jobban hozzászokik fizikálisan-mentálisan is.

Kriszti

20 éves, 5 éve karatézik

Gyermekem 9 éves, 4-5 éve kezdett karatézni. Ez a sportág tetszett neki a legjobban, mind szellemiségében, mind pedig a testedzés formájában. Az oktatás színvonala a lehető legjobb, ezért jár ide a gyerekem, mert mint magamnak, neki is a legjobbat szeretném. Büszkén mondom el, ha kérdezik, mit sportol és hogy ki az edzője.

Magyar János

igazgató
SZÖVÁLL KV.

11 éves fiam 4 éve karatézik. Nagyon hasznos sportnak tartom, mind erőnléti, mind állóképességi szempontból. Fiamnak önbizalmat és önfegyelmet adott. Rendszert visz a diákok életébe, ezáltal a tanulás is jobban megy és a szabadidő is nagyobb becsben van tartva. Ezen kívül a karate egy csoporthoz, baráti körhöz köti, amely az évek során kialakult. Az oktatás színvonalát a legjobbnak tartom. Számomra Shihan személye a biztosíték, hogy jó kezekben van a fiam. A Dojó-ban tanuló karatékák, főleg az idősebbek és magasabb övfokozatúak, példával szolgálnak, hogy kitartó, kemény munkával milyen szintre lehet eljutni az évek során.

Pongor András

tanár, igazgatóhelyettes
Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskola

Fiam fél éve jár karatézni, előtte többféle sportot kipróbált már, egyéni és csapat sportokat is, de egyik sem ragadta meg igazán. Kíváncsi lett a küzdősportokra. Hosszas keresgélés után találtuk meg ezt a Dojó-t és úgy látom, nagyon jól érzi itt magát. Néhány edzés után érezhetően nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett. Erősödött az önbizalma és az alakja is sokat változott. Mindezt a pozitív változást folyamatosan érzékelem. (Egy ingadozó hangulatú kamasz anyukájaként nem tudok elég hálás lenni mindezért )

egy 15 éves fiú anyukája

Gyerekkorom óta érdekelnek a küzdősportok, de sajnos nem volt lehetőségem, hogy kipróbáljam őket. Egyszer azonban barátaimat elkísértem Karate edzésre. Nagyon megtetszett a hely és a többi karatéka mentalitása. Ugyanis attól féltem, hogy felnőtt lévén már nem sok esélyem van ennek a Harcművészetnek az elsajátítására és esetleg lenéznek, mert felnőttként nem tudom azokat, amiket a kicsik. De szerencsére nem így történt, talán ezért is maradtam itt.

Név nélkül

Események

KARATE = AGRESSZIÓ??? Küzdősportok és harcművészetek az agresszió megközelítésében

2013. március 28.

KARATE = AGRESSZIÓ??? Küzdősportok és harcművészetek az agresszió megközelítésében

A problémás magatartású, agresszív gyerekekkel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdés, hogy a küzdősport és a harcművészeti edzésekre való beiratkozás vajon használ, vagy inkább ront-e a helyzetükön. A szülők és a pedagógusok számos forrásból, egymásnak ellentmondó információkat hallanak, és ezért bizonytalanok a döntést illetően. Az agresszív gyerekek nehezen illeszkednek be kortárs közösségükbe (legyen az óvodai, vagy iskolai), a szabályokat nem hajlandóak követni, és gyakran keverednek konfliktusba, melyek verekedésig is fajulhatnak. A szülő joggal teheti fel a kérdést, hogy egy ilyen fiatalnak hasznos-e, ha olyan mozgásformát választ, ami megköveteli a másik gyerek megütését vagy megrúgását. Vagy éppen ez lesz az a közeg, ahol agresszióját és feszültségét levezetheti? A kérdés összetett, de néhány érdekes kutatási eredmény talán segíthet a döntést illetően.
A kutatások ismertetése előtt az alapfogalmakat érdemes tisztázni. Az agressziónak számos megfogalmazása ismert, de a legismertebb talán Ranschburg Jenő (1998) definíciója: agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy – nyílt vagy szimbolikus formában – valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon. A kutatási eredmények szempontjából érdemes még különválasztani a küzdősport és a harci művészetek fogalmát. Küzdősportnak, küzdőjátéknak nevezünk minden olyan antagonisztikus játékot, ahol az ellenfelek puszta kézzel vagy valamilyen eszközzel, felszereléssel közvetlen vagy közvetett kontaktusban egymással érintkezve test-test elleni küzdelemben az adott szabályok szerint a győzelem elérése érdekében viaskodnak (MORVAY-SEY, 2008). Harcművészetnek az egyén számára kialakított pusztakezes vagy hideg fegyveres küzdelmi módszereket nevezzük, ahol a fizikális elsajátítás folyamatába vannak beépítve a szellem és lélek fejlesztésére szolgáló gyakorlatok, melyek az önismereten keresztül vezetnek el a személy külső és belső harmóniájának megteremtésére és fejlesztésére (PAVLICSEK, 2011). Az ismertetett megfogalmazások arra utalnak, hogy a tradicionális gyökerekkel rendelkező harci művészetekben a küzdősportokhoz képest nagyobb szerepe van az érzelmi egyensúlynak, az önfegyelemnek és önuralomnak, életfilozófiai és etikai kérdéseknek, a szertartásos és rituális elemeknek, a meditációs komponenseknek, valamint a testi-lelki egyensúly elérésének.
Binder 1999-es kutatásában fordított kapcsolatot talált a harcművészet gyakorlásával eltöltött idő és a szorongás, agresszió, rosszindulat, és a neuroticismus (mentális rendellenesség) között. Pozitív összefüggést tapasztalt a harcművészetbeli gyakorlati jártasság és az önbizalom, függetlenség, magabiztosság, illetve az önérzet között. Fontos felfedezése volt, hogy a harci művészetek gyakorlása csökkenti a konfliktuskeresést, a dühös és haragos magatartást, illetve a gyengeség és sebezhetőség érzetét, viszont elősegíti a nyugodt és szívélyes karakter kialakulását, növeli az önbizalmat és az önuralmat.
Swiercz (2004) szerint a harcművészetek gyakorlásával javul az önbizalom, amellyel az egyén tisztábban láthat át, és helyesebben értékelhet ki nehéz, illetve veszélyes helyzeteket. Madden (1995) arra hívta fel a figyelmet, hogy a harcművészetet tanuló hallgatók magasabb értékeket mutattak az önuralom terén és jobb pontszámokat értek el a gyengeséget és sebezhetőséget illetően.
Az eddig felsorolt kutatások többféle pszichológiai szempont mentén vizsgálták a harcművészeteket, de már ezekből is látszott, hogy az én megerősítésével és a konfliktuskerülés kialakításával az agresszió ellen hatnak. A következő kutatások kifejezetten az agresszió kérdését vizsgálták.
Nosanchuk és MacNeil (1989) 7 iskola harcművészetet (karate, tae-kwon-do, ju-jitsu) gyakorló diákjainak agresszivitását vizsgálta. Olyan szempontok szerint nézték az adott irányzatokat, mint például a meditáció alkalmazásának gyakorisága, az oktató instruktor, a dojo (= edzőterem, „a fejlődés helye”), és a többi gyermek iránt kifejezett tisztelet megkövetelése, a megengedett testi kontaktus, valamint a formagyakorlatok hangsúlya. Ezeknek a mértéke alapján megkülönböztettek „tradicionális” és „modern” edzőtermeket. Eredményeik szerint a kezdő tanulók mind a hét iskolában hasonló mutatókkal bírtak, de a "tradicionális" harcművészeti iskolákban a haladó-szintű tanulók jobb mutatókkal rendelkeztek az agresszió tekintetében, mint a kezdők. A "modern" harcművészeti iskolákban nem volt kimutatható különbség a kezdők és a haladók között.
Trulson (1986) serdülőkorú bűnözőket vizsgált. A fiatalok 3 csoportra oszlottak: tradicionális tae-kwon-do-t gyakorlók, modern tae-kwon-do-t gyakorlók és más sportot űzők. A tinédzsereket 6 hónapnyi edzésen keresztül követte figyelemmel. Félév után azt tapasztalta, hogy a tradicionális tae-kwon-do edzéseken résztvevők lényeges csökkenést mutattak az agresszió és a szorongás terén, míg nagymértékben fejlődött az önbizalmuk, ugyanakkor a modern tae-kwon-do csoport tagjai nagyobb agressziónak és a bűnöző életmódra való hajlamnak mutatták jeleit. Az általános sportokat gyakorló csoportnál enyhén emelkedett az önbizalom, az agresszió és a bűnözés iránti hajlam nem változott.
Egan (1993) úgy véli, hogy a tradicionális és a modern harcművészetek (küzdősportok) is jelentősen fejlesztik a gyermekek mentális egészségét, de a tradicionális harcművészeteket gyakorló gyerekek nagyobb mértékben fejlődtek az önmegvalósítás és a reális önértékelés tekintetében.
Husman (1955) viszont egyetemista életkorú bokszolók és birkózók esetében alacsonyabb agresszióról számolt be, annak ellenére, hogy az ő edzéseiken a meditációt és a rituális tiszteletadást megkövetelő jegyek nem voltak jelen. A kutató azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy más tényezők is befolyásolják a sport általi agresszió csökkenését, mint például az instruktor vagy edző magatartása, mint pozitív példakép. Ehhez az eredményhez kapcsolódik Regets (1990) kutatása, melyben pozitív összefüggésről számolt be, amikor az instruktorok és az ő tanítványaik agresszióját vizsgálta. Ez azzal magyarázható, hogy az instruktor nagyban befolyásolja a tanítványai viselkedését a saját példamutatásával.
Összegezve tehát elmondható, hogy a tradicionális gyökerű harcművészetek komplex mentális és fizikális útmutatásuk miatt alkalmasabbak az agresszió kezelésére a fizikai fejlődést előtérbe helyező küzdősportokhoz képest. Az agresszív indulatok csökkenésében nagy szerepet játszik még a gyakorlással eltöltött idő és évek száma, valamint az instruktor (mester) példamutatása.


Mosolygó Tamás
pszichológus
1. danos karatéka
13 éve karatézik


Felhasznált irodalom:

• Dr. Ranschburg Jenő (1998) Félelem, harag, agresszió. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
• MORVAY-SEY Kata (2008): Küzdőjátékok szerepe és alkalmazása karate sportágban. Szakdolgozat. Semmelweis egyetem Testnevelési –és Sporttudományi Kar (TF), Budapest.
• PAVLICSEK Zsolt (2011): Zsolnai József professzor és a harcművészetek pedagógiája. Iskolakultúra 2011/10-11.
• Binder, B. (1999). Psychological benefits of the martial arts: myth or reality?
• Swiercz, A. P. (2004). The physical and psychological benefits of martial arts training.
• Madden, M. E. (1995). Perceived vulnerability and control of Martial Arts and physical fitness students. Perceptual and Motor Skills, 80, 899-910.
• Nosanchuk, T. A. and MacNeil, M. L. (1989). Examination of the effects of traditional and modern Martial Arts training on aggressiveness. Aggressive Behavior, 15, 153-159.
• Trulson, M. E. (1986). Martial Arts training: A novel "cure" for juvenile delinquency. Human Relations, 39, 1131-1140.
• Egan, M. A. (1993). The effects of Martial Arts training on self-acceptance and anger reactivity with young adults. ProQuest Dissertation Abstracts No. AAC 9239036.
• Husman, B.F. (1955). Aggression in boxers and wrestlers as measured by projective techniques. Research Quarterly, 26, 421-425.
• Regets, C. M. (1990). The relationship between self-actualization and levels of involvement in Aikido. ProQuest Dissertation Abstracts. AAC 9027839.

« Vissza az eseményekhez